‘Ti írtátok’ Cikkek
A március 17-i Szent Patrik napi összejövetelen hallgattunk ír zenét, megtudtuk, hogy ki Molly Malone és mit dolgozott, megosztottuk gondolatainkat a Smaragd szigetről. Mindezen után a kézműves rész alatt pedig készítettünk szerencsét hozó kalapot és vicces lóheréket is. Ízelítőül néhány képet is láthattok. Legközelebb ti se hagyjátok ki!
Bátorítok mindenkit, hogy szervezzen programokat a szövibe, és járjon a programokra:)
Találkozzunk legközelebb is ( velem egészen biztosan a tavaszi kreatív kincstáron)
Néhány képet feltöltöttem a facebook oldalunkra, látogassatok el ide is, a hírekért, információkért.
JM Zsófi
Posted in Ti írtátok | No Comments »
Tóth Eszter nemrégiben a Női Érdek konferenciáján járt, melynek címe “Nemzetközi kötelezettségek a nők elleni diszkrimináció felszámolására:
az ENSZ CEDAW Egyezmény végrehajtása Magyarországon” volt. Alább olvashatjátok Eszter beszámolóját:
Nem túlzás azt állítani, hogy az ENSZ gyakran csak CEDAW-ként emlegetett egyezménye a nők jogait összefoglaló legfontosabb nemzetközi egyezmény, ezért ez számunkra, cserkészlányok számára is sokat jelent. Ráadásul a Cserkészlány Világszövetségben is rendszeresen nyílik lehetőség arra, hogy a nemzetközi porondon lobbizhassunk lányok és fiatal nők jogaiért.
A CEDAW név az angol címben szereplő szavakból összerakott akronim, magyarul a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményként emlegetjük, amely hazánkban 1982 óta van érvényben.
Az ENSZ négyévente kér jelentést a magyarországi nők helyzetéről, amikor is a kormánynak és a civil szervezeteknek is lehetőségük van beszámolni erről. A beszámolót követően az ENSZ bizottsága ajánlásokat, javaslatokat fogalmaz meg arra nézve, hogy hogyan lehetne a nők helyzetét az adott országban konkrét intézkedésekkel javítani. Magyarország idén februárban számolt be, bennünket, cserkészlányokat ezen az alkalmon dr. Papp Enikő, a Női Érdek nevű, női civil szervezeteket tömörítő ernyőszervezet munkatársa képviselt Svájcban.
A beszámoló kapcsán a Női Érdek konferenciát szervezett 2o13. március 13-án, melyre ti is kaptatok meghívót a cserkészlány levelezőlistán. A konferencián nők jelenlegi helyzetéről hallhattunk hazánkban, a foglalkoztatás, közélet, egészség, nemi sztereotípiák, nők elleni erőszak, fogyatékossággal élő nők és roma nők témákban, és véleménycserére, beszélgetésekre is lehetőség nyílt.
Magyarország egész sor ajánlást kapott az ENSZ CEDAW bizottságtól, ezekből kiemelek néhány oktatással és egészséggel foglalkozó példát:
- a diszkriminációmentesség és a nemek közötti egyenlőség beépítése az oktatáspolitikába,
- a nők és férfiak számára rendelkezésre álló tudományos és szakképzési választási lehetőségek változatosabbá tétele, a nők és férfiak bátorítása, hogy nem hagyományos tanulmányi területeket és karrierirányt válasszanak
- családtervezési szolgáltatások és megfizethető fogamzásgátló eszközök hozzáférhetővé tétele
- megfelelő és folyamatos, korra és nemre érzékeny, a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos, kellően képzett tanárok által nyújtott oktatás biztosítása az általános és középiskolákban
Ha mélyebben érdekel a téma, a Női Érdek honlapján találsz részleteket: http://noierdek.hu/
Posted in Ti írtátok | Comments Off
A tavaszi Toborzó képzés után, a hétvégén lezajlott a Szövetség egyik kiemelt fejlesztő programjának második képzése, az Országos Intéző Bizottság csapatépítő tréningje.
A teambuilding során kirajzolódtak az erősségek és feltérképeződtek a gyengeségek, amelyek fejlesztésébe mindjárt bele is vágtunk az üdítő normafai környezetben.
A dán szövetségek kelet-európai fejlesztő projektjének harmadik és egyben záró eseménye tavasszal kerül megrendezésre, és nyitott azon személyek számára, akik szeretnének a Tréning Team munkájához hozzájárulni. Így ha szeretsz új infókat átadni, nem veted meg a tanulást és egy szuper csapat tagja lennél, jelentkezz Kaszás Móninál a [email protected]on.
Posted in Ti írtátok | Comments Off
Október 9-én lezajlott idei első vezetőképzésünk, táborozási alapok témakörben.
A képzés célja többek közt a következő évi tábor alapjainak megtervezése volt. A vk során tanultunk dalokat, játékokat, és tábortüzet is varázsoltunk a klub közepére.
Köszönet jár Móninak, Panninak, Zsófinak ezért a szuper képzésért.
Ugyanitt: táborszervező/segítő kerestetik 
Kriszti
Posted in Ti írtátok | Comments Off
„A szeminárium….egy fórum, mely lehetőséget biztosít, hogy elemezzük, tanuljunk és tapasztalatot cseréljünk a nemi szerepekről, a nőkről, valamint a fejlődési lehetőségekről annak érdekében, hogy megerősítsük és fenntartsuk a párbeszédet a nemek kérdéskörében egy nemzetközi fórumon belül valamint együttműködést és szolidaritást generáljunk a kulturálisan felépített nemi szerepek jobb megértése érdekében.”
Meleg nyári napon érkeztünk meg Málagába. Most biztosan mindenkinek a fejében megfordul, hogy de jó helyre ment nyaralni…Én azonban más célból indultam a napfényes Spanyolországba. És hogy mi volt az? Mindjárt kiderül…
Július vége volt és már jó ideje vártuk ezt az időpontot. 10 országból érkeztünk; más-más célokkal és álmokkal, más-más etnikai, vallási háttérrel, más-más világnézettel és tapasztalattal. Mégsem voltunk mások, mind egyenlőnek tekintettük egymást; férfit és nőt, muszlimot és katolikust, izraelit és palesztint, szőke hajút és barnát, szomorút és vidámat. És az első naptól kezdve szívünk közösen dobogott, agyunk egy ütemben járt és célunk összeforrt: megmutatni mindenkinek a világon hogy milyen érzés, amikor mindenki egyenlő. És a célt tettek követték.
Beszélgettünk, dolgoztunk, vágtunk, ragasztottunk, rajzoltunk, írtunk, gondolkoztunk, vitatkoztunk (?), plakátot készítettünk, játszottunk és közben mindenkiben csak egy dolog motoszkált: többet és többet tenni és mindenkinek megmutatni, hogy a világ igenis megváltoztatható! Volt téma kommunikáció és konfliktus, részvétel és hatalom, nő és férfi, jogok és előítéletek, nemek és nemi szerepek. Persze azért szórakozni is akadt időnk és a lehető legteljesebben kihasználtunk minden percet, hogy még jobban megismerhessük egymást, belelássunk és megértsük mások életét és persze felfedezzük Malagát és a temperamentumos spanyol életet. És hogy ezek után hogy tudtunk hazatérni? Sok jó emlékkel, új barátokkal és tenni akarással!
És mit teszünk a jövőben? Tovább dolgozunk és keressük a válaszokat. Velünk tartasz Te is? Mit gondolsz, kinek van joga eldönteni, hogy mi tesz minket férfiakká vagy nőkké? Ki mondja meg hogy melyik a jobb, rosszabb? Hiszen mindannyian emberi lények vagyunk. De mi is az, hogy emberi lény? Mi tesz minket azzá? Mi a nő szerepe a világban? Mi a férfi szerepe a világban? Biztos, hogy szerepre születtünk, vagy ez csak sztereotípia vagy a társadalom elvárása velünk szemben? Egyformák vagyunk? Vagy különbözőek vagyunk? Esetleg különcök vagyunk? Ez elég ok arra, hogy diszkrimináljanak minket vagy más feltételeket szabjanak nekünk?
Néha nehéz elhinni hogy van remény a változásra…aztán egy napon rádöbbenünk…nem vagyunk egyedül…
Szözi ( az egyik magyar résztvevő)
2008. augusztusában Jordániában jártam egy képzésen, aminek a témája az emberi jogok és a vallások voltak. Nagyon sok ember jött különböző földrészekről: voltak japánok, filippínók, irániak, kanadaiak, libanoniak. Európából is többen mentünk, itthonról ketten.
Ezen a képzésen találkoztam egy nagyon klassz lánnyal, akit Ceciliának hívnak. Olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást, és nagyon sok időt töltöttünk együtt. Rögtön tudtuk, hogy szeretnénk még közösen projekteket csinálni, mivel azonos az értékrendünk és hasonló módszerekkel foglalkozunk a fiatalokkal.
2009. augusztusában meg is rendeztük a Freedom Tales című ifjúsági cserét Esztergomban, amit a magyar cserkészlányok vettek vállukra, mi láttunk vendégül itthon 42 fiatalt 6 országból.
Azon a programon a társadalmi nemekkel, a mesék társadalmi hatásáról foglalkoztunk, nagyon sokat, nagyon mélyen, és a résztvevők is úgy gondolták, érdemes folytatni ebben a témában a projektet. Két év telt el az esztergomi program óta, és hirtelen Málagában, Spanyolország déli részén találtam magamat.
Tréner voltam egy képzésen, amit Ceciliával közösen készítettünk elő az elmúlt időben. A téma hasonló volt, társadalmi nemek (gender), ebből születő konfliktusok, és azok megoldásai. Többen is voltak ott az esztergomi és a jordániai programról, illetve új emberek is csatlakoztak hozzánk. Izgalmas és érdekes beszélgetéseket folytattunk, és igazi hatással voltunk egymásra.
Bízom benne, hogy a résztvevőknek is érdekes volt, és találkoztak olyan emberekkel, mint én 2008-ban. Úgy érzem, én mindent megtettem ezért: szerveztünk játékokat, beszélgetéseket, városlátogatásokat. Felvetettünk olyan témákat, amikről talán sosem beszélgettek még, megmutattuk, mennyire fontos a csoportban/családban/társadalomban való lét. Megtudhatták, hogy az egyes országokban milyen konkrét lépéseket tesznek a társadalmi egyenlőségért.
Nagyon aktív 5 napot töltöttünk együtt. Biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása. Szükségünk van rá. Talán azért, hogy férfiak is bátran vehessenek rózsaszín, virágmintás fürdőlepedőt, ami nőknek készül, hiszen az sokkal-sokkal puhább. Talán másért. Mindenkinek más a motivációja.
Nekem az egyik az, hogy tudom, az ilyen programokon tágul az ember látóköre, és közelebb kerül magához, másokhoz. Talán közhely, de én hiszek abban, hogy magam változtatom a világot olyanná, amilyennek én szeretném látni.
Cserkészlánynak lenni ezért is jó: itt lehetőségem van rá.
Zsófi ( az egyik szervező és képző)
További beszámolókat olvashattok erről és más nyári programokról is a 4évszakban!
Posted in Ti írtátok | No Comments »
Február utolsó hétvégéjén cserkészlányok gyülekeztek a budapesti Fortuna Hajón. Nagyon várták már azt a 9 jelentkezőt, akik részt vesznek velük együtt a dán cserkészlányok által közösen szervezett toborzók képzésén.
Az eseménnnyel vette kezdetét a 2. Reneszánsz projektünk, amelyben több képzést és új csapat elindítását tervezzük.
A képzés a résztvevők visszajelzése alapján (is) nagyon jól sikerült, és már másnap elkezdődött a közös munka mindenféle fórumon.
A szövetség vezetőjeként nagyon örülök annak, hogy olyan programot sikerült létrehoznunk, amit a résztvevők hasznosnak, érdekesnek tartottak, és ami számomra ennél is fontosabb: tetszett nekik az egész cserkészlány-élet. Ez nagyon nagy elismerés és visszacsatolás, hogy amit már évek óta csinálunk, az fontos, és van helye Magyarországon.
Az első képeket itt tekinthetitek meg.
Posted in Ti írtátok | No Comments »
Első kalandom a cserkészlányokkal
Tekervényes úton ismerkedtem meg a cserkészet fogalmával. Dunántúli létemre a Székelyföldön
bukkantam rá, a Csíki Székely Múzeumban. Ott egy csodálatos kiállítás szólt a cserkészlétről. Én
akkor tudtam meg, hogy a cserkészek nemcsak Amerikában léteznek, hanem bárhol a világon. Tudom,
nem vall valami nagy észre. J Hazajőve viszont nem hagyott nyugodni a gondolat: nekem meg kell
rendeznem itthon is ezt a kiállítást, hogy a hozzám hasonló információhiányosok megismerjék őket. El
is kezdtem sebtében segítséget keresni ehhez az ügyhöz, s így találtam rá a cserkészlányokra. Ezúton
intézném felhívásomat hozzátok is, hogy ha valakinek kedve van beszállni a kiállítás megrendezésébe,
akkor ne fogja vissza magát, még ma írjon nekem!
Szóval egyre barátibb hangvételű levelezésbe bonyolódtam Zsófival, s már égtünk a vágytól, hogy
megismerjük egymást. A pillanat egy pénteki estén érkezett el, amikor egy össznépi tájékoztatót
tartottak a leendő önkénteseknek. Tudni kell, hogy én a világ végéről indultam el Pestre, hozzájuk.
Nagyon felkészültem: alaposan utánanéztem a szövetség dolgainak, ellenőriztem térképen, hogy merre
kell menni, esküszöm, még a GPS koordinátákat is betéve fújtam, kiszámoltam a pontos érkezést is
nehogy már az első randira késve érkezzek.
A busz persze majd negyed órát késett. Sebaj, még épp odaérek! A buszról leszállva átszálltam
szokásos városi járgányomra, azaz a rolleremre. Még nem értem el a Petőfi híd elejét, amikor a
kétkerekűm zabolázatlan paci módjára levetett a hátáról, s én négykézláb térdelve becsúsztam egy
sártócsába. Nem hősiességem bizonyítékául mondom, de nem az volt az első gondolatom, hogy jaj de
fáj, hanem az, hogy így tutira elkések. Villámszerviz után (kicsúszott a markolat a helyéről és vissza
kellett eszkábálnom) szakadt, sáros farmerban, lenyúzott térddel, tenyérrel, elszántan rollereztem a
cél felé, az Angyal utcába. A Boráros térnél persze jó vidéki módjára eltévedtem. Sebaj, megkérdezek
valakit! A válaszadó sok-sok jószándékú pesti ember, százféle irányba kalauzolt engem, úgyhogy
félórai bolyongás után rájöttem, inkább a hetedik érzékemre hallgatok, és lássatok csodát, megleltem
az Angyal utcát. Szerencsére akkor a tájékozódási zseni női agyam átváltott férfias működésűre és
csőlátással rárepültem a lépcsőház ajtóra, mely felett a 4-es számot láttam kiírva. Boldog tudattal –
most már megérkeztem! – bezúdultam rajta. Keresni kezdtem az alagsort ahol a lányok serénykednek.
Mondanom sem kell, hogy egy darab alagsor sincs a lépcsőházban. Faggatni kezdtem erről a
problémáról egy földszinti lakás előtt beszélgető párt is. Kábé az UFO-t látták bennem és váltig
bizonygatták, hogy sem cserkészekről sem alagsorról nem tudnak. Problémamegoldó képességem
kezdett cserbenhagyni. Egy érkező ifjú mentett meg, aki halványam emlékezett rá, hogy mintha a
lépcsőház ajtó mellett két méterrel látott volna egy kék vasajtót, s azon kiírva a Magyar Cserkészlány
Szövetség feliratot. Anyám! KÉT MÉTERREL AZ AJTÓ MELLETT! Ekkor gondolatban kineveztem
magam ugyan önkéntes túlélőnek (lásd az esés miatt), ám azonnali hatállyal beutaltam magam a
Vakok, Idióták és Térképolvasási Analfabéták Intézetébe bentlakónak. A kék ajtót meglelve már csak
azt az akadályt kellett elhárítanom, hogy beférjek rajta a rollerrel. Nincs ugyanis olyan tág bejárat,
amibe én ne tudnék beszorulni. Már egy ideje hadakoztam az elemekkel, amikor Panni feje megjelent
a belső ajtó mögül kíváncsian kukucskálva. Küzdelmem okát nem értve zavartan mosolygott rám.
Mire megkérdezte ki vagyok, én beömlöttem a nyíláson. A kézfogás elmaradt, mert közöltem,
hogy elestem és megmutattam sáros mancsomat és szakadt külsőm. Erre egyből kihoztam belőle az
ápolónőt. A mosdó felé kalauzolt a helyiségben tartózkodó három elképedt lány orra előtt. Míg én
csutakoltam magam, ő már ragtapasz után kutatott a segélyládában.
Mire gyógykezelésem végére értünk a megbeszélés is a végéhez érkezett. Sikerült volna mindenről
lemaradnom, ha a kedvemért nem túlóráztak volna a csajok. Zsófi addigra már képbe került, hogy
én volnék az a bizonyos levelezőpartner, ám szerintem erős kétségei támadtak elmebeli állapotomat
illetően, látva a nagybelépőm. Gondolom a mai napig azon töpreng, hogy hogyan lehet rögtön az első
keresztutcát eltéveszteni és eltévedni a hídról lejőve. Mindegy, én itt vagyok, és összes képességem
felajánlom a szövetségnek. Na, ez ezek után nem hangzott valami nagy felajánlásnak! J Boldoggá
tesz a tudat, hogy köztetek lehetek! Köszönöm cserkészlányok!
Koltai Gabi
Posted in Ti írtátok | No Comments »
Január 29. szombat reggel fél 10, Moszkva tér. 5 fő 20 év feletti cserkészlány várja, hogyan relaxál majd ezen a verőfényes napon. Hamarosan ki is derül a programszervezőtől kapott borítékból.
Az első borítékot még 10 követi és délután fél kettőre felfedeznek 10 szuper szobrot Budapest első kerületében. Közben sokat nevetnek, rejtvényt fejtenek, megcsodálják a budapesti panorámát, beszélgetnek. Igazi kikapcsolódásban van részük.
Nekem is abban volt, régen éreztem magam ennyire elengedve, és ez nagyon jó volt. Szeptember vége óta vártam ezt a napot, hogy a barátaimmal legyek. Bár a tervezetthez képest máshogy alakult, nagyon örülök neki, hogy elmentem, és nagyon köszönöm Szözinek, hogy megszervezte, és az utolsó utáni pillanatban, egyedül is olyan programot állított össze a kis létszámú csapatunknak, amit biztosan sokáig fogunk emlegetni.
Miután a kalandos keresés után megtaláltuk az ismert (Erzsébet királyné szobor, Nulla kilométer kő) és kevésbé ismert (Mackó úrfi, Anya gyermekével, Török kopjafák) első kerületi szobrokat, utunk a pesti részre vitt, ahol immár egy kedves otthon melegében láttunk hozzá a farsangi fánk készítéséhez. Remélem, hogy Móni megtanulta, hogyan kell, mert nagyon lelkesen tettek-vettek Szözivel a konyhában. Mi többiek beszélgettünk, játszottunk a házinyuszival, kérdezgettük egymást erről-arról. Biztos, hogy sikerült egymást jobban megismerni, és ez jó, hiszen ennek a programnak ez az egyik célja is.
A farsangi fánk nagyon finom lett, és járt hozzá házi forralt bor is, ami szintén nagyon jól sikerült, és jó hangulatot (meg illatot) teremtett a kis zugban. Este még megnéztünk egy filmet, amin többen már mélyebben relaxáltunk (azaz aludtunk), de tényleg nem hagytuk abba este 10 előtt.
Két nagyon fontos dologra ébresztett rá ez a program. Az egyik az, amit Nóra jelenléte igazol, hogy ha egyszer cserkészlány vagy, mindig cserkészlány vagy. Én 10 éve találkoztam először Nórával, de nem sokkal ezután őt Hollandiába vetette a sors, és megszakadt a rendszeres kapcsolata a cserkészlányokkal. A napokban újra itt járt, és eljött velünk erre a programra. Nagyon örültem neki, és szerintem ő is nagyon jól érezte magát.
A másik pedig az, hogy a programszervezés nagyon áldozatos és alázatos feladat. Az, hogy mi 4-en pihentünk, nagy részben annak köszönhető, hogy Szözi meg sem állt egy pillanatra sem egész nap. Köszi Szözi. Biztos, hogy így kevesebbet tudtunk vele beszélgetni, meg nevetni, de az is biztos, hogy ha ő nem mozgatja a szombati eseményeket, az egész egy punnyadás lett volna, és nem aktív relaxálás. Emellett, mivel magam is szerveztem már programot, azt gondolom, hálás feladat is ez, de tudnunk kell, hogy nem rólunk szól, hanem a résztvevőkről. Mert ez a mi napunk volt, résztvevőké, akik sokszor azonban a másik oldalon állunk. Gyertek máskor többen, írjátok be jó előre a naptárba, és higgyétek el, megéri, mert ez a nap tényleg rólunk szól.
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki ott volt, és lehetővé tette, hogy ez a program megvalósuljon. Remélem, hogy mindenki (Ági, Móni, Nóra, Szözi) jól érezte magát. Kicsit sajnálom, hogy nem voltunk többen, ugyanakkor azt gondolom, hogy így is szuper volt, és én nem maradtam ki ebből.
Remélem, májusban tényleg lesz ranger relax, és lesz mégegy olyan lelkes szervezője, mint a mostaninak volt. (és köszönet Panninak is, aki sok-sok hívás által próbált lelket önteni belénk, hogy jelentkezzünk, de sajnos nem voltunk elegen a kétnapos programhoz)
Úgy érzem, a ranger relax és vezetői hétvége során elismerték azt, hogy én sokat teszek önkéntesként a szövetségért, a közösségért, és most én pihenhettem.
Találkozunk a következő általam szervezett programonJ
Ne hagyjátok ki a centenáriumi hétvégét áprilisban ( és a többi programunkat sem), mert jó ide tartozni!
A programon készült képeket megnézhetitek itt: http://picasaweb.google.com/magyar.cserkeszlany/RangerRelax2011Januar#
JM Zsófi
Posted in Ti írtátok | No Comments »
Sötét teázó-2010. március
Egy átlagos tavaszi hétköznap délutánján izgatottan várakoztam a Magyar Cserkészlány Szövetség
helyisége előtt. Túlságosan hamar érkeztem a programra, mely a titokzatos „Sötét teázó” nevet
viselte, ezért még tettem egy rövid sétát a környéken. Pontban hatkor engedtek be több más
érdeklődővel együtt a pincébe. Be kellett csuknom a szemem, amíg be nem zárták az ajtót; amikor
kinyitottam, szó szerint semmit sem láttam, sem árnyakat, sem fényeket. Meglehetősen elveszett
ember benyomását kelthettem… nagyon nyomasztó volt. Szerencsére valaki belém karolt és a
helyemre, egy asztalhoz vezetett, ahol leülhettem. Itt kicsit megnyugodtam, hallván az általam
ismert emberi hangokat. Hamarosan nekiláttunk a teázásnak, jobban mondva az elénk elhelyezett
hideg üdítő, zsemle, felvágott és sajt elfogyasztásának. Büszkén állapítottam meg, hogy az ujjam
segítségével – az instrukciók után – tudtam magamnak üdítőt tölteni. A zsemle megkenése viszont
többszöri próbálkozás után sem sikerült – a csak a kezem lett vajas, de az nagyon. Mindeközben
izgalmas feladatokat oldhattunk meg: például különböző tárgyak felismerését tapintás által. Az
oldottabb hangulat ellenére is örültem, mikor felkapcsolták a villanyt; úgy érzem, sikerült valamelyest
jobban megértenem azoknak a nehézségeit és lehetőségeit, akik nem, vagy csupán gyengén látnak.
Márk
Kirándulás- 2010. június
2010-ben eddig nem volt igazán szerencsénk a kirándulásokkal: bármikor is indultunk neki,
mindig borongós idő volt. Így volt ez a cserkészlányokkal szervezett közös kiránduláson is.
Hiába is tagadnánk, reggel elgondolkoztunk, menjünk-e. De a többiek számítanak ránk…
Nincs mese, menni kell!
A moszkva téri metrómegállóban találkoztunk, fent a mozgólépcső tetején. Bár a látók
számára jóval közkedveltebb az óránál találkozni, a látássérülteknek mindenképpen
egyszerűbb valamelyik megállóban várakozni, hiszen azt nem kell keresgélni, nem egy
üres térség közepén van, mint az óra. Történt ugyan némi félreértés, mert ketten egy órával
korábban érkeztek a megbeszéltnél, de szerencsére nem adták fel, megvárták a csapatot.
A Moszkva térről kisvasutazni indultunk, ami azon túl hogy nagyon hangulatos volt,
a csepegő esőtől is védett bennünket. Szerencsére mire leszálltunk a végállomáson, az
eső is alább hagyott, így sétálhattunk az erdőben. Az egyik látássérült résztvevő, Sándor
igazán „emberére talált”, mert imádja a természetet; segítője, Panni pedig lelkesen
megmutatta neki a különböző fákat, bokrokat. Az erdőben egy kerekesszékesek számára
akadálymentes ösvényt is találtunk, amin – rendhagyó módon – fehérbottal mentünk páran
végig. A kirándulásra egy olasz srác is eljött, így igazán színes társaság voltunk! A nap során
elpusztított, házi készítésű sütimennyiséget (amit a lányok hoztak) pedig csak halkan merem
említeni J
De addig nem fejeződhet be a projekt, amég egy napos programot nem sikerül összehoznunk!
Tomi
Bringóhintózás- 2010. augusztus
HangTérKép projekt záró rendezvényére, 2010 augusztus 14-én 17:30 órai kezdettel egy szerencsénkre addigra kiderültJ napszakban került sor. A projekt kezdetei egészen február elejéig nyúlnak vissza, amikor is a LÁSS / Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete/, VGYKE /Vakok és Gyengén Látók Közép-magyarországi Egyesülete/, MCSLSZ /Magyar Cserkészlány Szövetség/ közös szervezésében elkezdődhetett e program sorozat lebonyolítása. E program a projekt záró akkordjaként kitűnően illeszkedett abba az elképzelésbe, amelyet ez a rendezvénysorozat elérendő céljaként kívánt megvalósítani. Többek közt azt, hogy minél jobban megismerhessük a vak, gyengén látok világát, és tágabb képet kaphassunk arról, milyen valós akadályokba ütközhetnek. Továbbá, hogy valójában nagyon sok helyzetben, bizonyos körülmények között a vakok, gyengén látok és látok mennyire hasonló nehézségekkel is találkozhatnak életük során. Ezen szándékokkal motiváltan találkozott pár lelkes fiatal, hogy további élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva eltöltsenek egy kellemes, értékes napot a Margit szigeten, ahol vidám pillanatok vártak rájuk.
A kis csapat a Jászai Mari Téren gyülekezett, ahonnan átsétáltunk a Margit szigetre, majd a zenélő szökőkútnál a német cserkészek is csatlakoztak hozzánk. Ezzel nemzetközivé szélesítve a nemzeti projekt határait, valamint még több színfolttal gazdagítva a záró programot.
A hangulat megalapozását azzal kezdtük, hogy egy kis kört alkottunk, majd ezt követően mindenki bemutatkozott és elárulta az egyik legkedveltebb hobbiját, amit nem volt apelláta kifejező mozdulatok követtek. Megmutatva így, hogy nem csak a szavak, hangok, hanem a tettek mezején is otthon vagyunk!J Megtudhattuk, hogy van, aki zenét hallgat, táncol, zenél, rajzol, lovagol, focizik, fut, kirándul, egyszóval nagyon sokszínű, és sokoldalú volt a csapatunk!!! Az így feloldódott hangulatban hallhattunk egy német dalocskát, ami a SZERETET összetartó és motiváló erejéről szólt. A testbeszéd technikáját alkalmazva áthidaltuk a nyelvi akadályokat, meg persze Anna segítő fordító tevékenysége sem jött rosszul!J Köszönet ezért ez úton is!!! A csoportos játékot a Singing in the rain című muzsika zárta, amit szerencsénkre, már a derűs, napsütötte ég alatt énekeltünk, így jogos volt a ,,happy again”J!!!
Ezen lendülettel, jókedvtől vezérelve vettük az irányt a kiskocsik felé, amelyek szépen ott sorakoztak várva, hogy tekerjünk egyet a csoda izgalmas szigeten. Lehetőségként adott volt, hogy mindenki kipróbáljon különböző helyzeteket. Volt aki látó volt, de most egy kis időre megtapasztalhatta milyen úgy érezni a sebességet, az érzést hogy lejtőn fel vagy le, a gödörből ki vagy nem, a kanyarban érezni, hogy borulunk vagy nem, hogy közben csak érez, de nem lát. Arra is volt mód, hogy a vak vagy gyengén látó vagy látó barátaink érezzék, milyen kormányozni úgy, hogy közben teljesen társuk iránti bizalmuk vezeti csupán kezüket. Az egymás iránt érzett fokozott felelősség és figyelem tanúsítása elengedhetetlen az ilyen helyzetekben a bizalomról nem is beszélve. Különös és megborzongató érzés érezni, hogy emberek ilyen finom összhangja hogy, bontakozik ki és ad annyi értékes élményt, örömöt, amelyet soha nem felejtünk el. Had idézzem egyik kedves társam Éva/gyengén látó/ szavait, amit mosollyal az arcán mondott, kocsikázás közben ,,Ezt nem felejtem el soha tényleg soha” szerintem ez többet mond mindennél. Számomra a köztünk kibontakozott beszélgetés sokat jelentett nagyon sok érdekes információt ismerhettem meg, mint hogy vak társai nagyon szeretnek barlangászni, vagy futni a Margit sziget futópályáján és vannak, akik le is futották már az 5,5km hosszú távot.(azt, hogy ez pontosan ekkora táv szintén nem tudtam korábban). Egyszóval mi látok nem egy néhány dologban példaként követhetnénk e társainkat.
Az izgalmakat levezetvén az esti Duna parton terülj-terülj asztalkán mindenféle finomságokkal és friss, hűs üdítokkel koccintva zártuk ezt az emlékezetes, értékes napot. Visszafelé az útón a madarak és tücskök ciripelésének hangja a hajók keltette hullámok moraja az illatok, tisztábbak voltak mint valaha. A végén mindenki hazatalált……….., és elvitt magával egy olyan élményt, amire remélem mindig kellemes érzésekkel tud majd visszaemlékezni, én így fogok.
Köszönet a szervezőknek és a résztvevőknek, hogy felfedezhettük a Margit szigetet egy kicsit máskép!
Évi
A programok az Itt a tavasz és én nem láthatom projekt keretein belül a Magyar Cserkészlány Szövetség, a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesülete és a Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete közös szervezésében egy hazai ifjúsági kezdeményezésként valósultak meg.
A projektet 8 fiatal ( a fent említett szervezetek tagjai) szervezték.
A projektet az Európai Bizottság Fiatalok Lendületben Programja támogatta.
Posted in Kávézó, Ti írtátok | No Comments »
Kedden, szeptember 14-én az OIB (a Szövetség vezetősége) és munkacsoportjuk tagjai találkoznak, hogy értékeljék az elmúlt évet és előkészüljenek a két hét múlva esedékes stratégiai tervező hétvégére.
Posted in Ti írtátok | No Comments »
