Lifestyles… életstílusok ( nem csak) az egyenlőségért
„A szeminárium….egy fórum, mely lehetőséget biztosít, hogy elemezzük, tanuljunk és tapasztalatot cseréljünk a nemi szerepekről, a nőkről, valamint a fejlődési lehetőségekről annak érdekében, hogy megerősítsük és fenntartsuk a párbeszédet a nemek kérdéskörében egy nemzetközi fórumon belül valamint együttműködést és szolidaritást generáljunk a kulturálisan felépített nemi szerepek jobb megértése érdekében.”
Meleg nyári napon érkeztünk meg Málagába. Most biztosan mindenkinek a fejében megfordul, hogy de jó helyre ment nyaralni…Én azonban más célból indultam a napfényes Spanyolországba. És hogy mi volt az? Mindjárt kiderül…
Július vége volt és már jó ideje vártuk ezt az időpontot. 10 országból érkeztünk; más-más célokkal és álmokkal, más-más etnikai, vallási háttérrel, más-más világnézettel és tapasztalattal. Mégsem voltunk mások, mind egyenlőnek tekintettük egymást; férfit és nőt, muszlimot és katolikust, izraelit és palesztint, szőke hajút és barnát, szomorút és vidámat. És az első naptól kezdve szívünk közösen dobogott, agyunk egy ütemben járt és célunk összeforrt: megmutatni mindenkinek a világon hogy milyen érzés, amikor mindenki egyenlő. És a célt tettek követték.
Beszélgettünk, dolgoztunk, vágtunk, ragasztottunk, rajzoltunk, írtunk, gondolkoztunk, vitatkoztunk (?), plakátot készítettünk, játszottunk és közben mindenkiben csak egy dolog motoszkált: többet és többet tenni és mindenkinek megmutatni, hogy a világ igenis megváltoztatható! Volt téma kommunikáció és konfliktus, részvétel és hatalom, nő és férfi, jogok és előítéletek, nemek és nemi szerepek. Persze azért szórakozni is akadt időnk és a lehető legteljesebben kihasználtunk minden percet, hogy még jobban megismerhessük egymást, belelássunk és megértsük mások életét és persze felfedezzük Malagát és a temperamentumos spanyol életet. És hogy ezek után hogy tudtunk hazatérni? Sok jó emlékkel, új barátokkal és tenni akarással!
És mit teszünk a jövőben? Tovább dolgozunk és keressük a válaszokat. Velünk tartasz Te is? Mit gondolsz, kinek van joga eldönteni, hogy mi tesz minket férfiakká vagy nőkké? Ki mondja meg hogy melyik a jobb, rosszabb? Hiszen mindannyian emberi lények vagyunk. De mi is az, hogy emberi lény? Mi tesz minket azzá? Mi a nő szerepe a világban? Mi a férfi szerepe a világban? Biztos, hogy szerepre születtünk, vagy ez csak sztereotípia vagy a társadalom elvárása velünk szemben? Egyformák vagyunk? Vagy különbözőek vagyunk? Esetleg különcök vagyunk? Ez elég ok arra, hogy diszkrimináljanak minket vagy más feltételeket szabjanak nekünk?
Néha nehéz elhinni hogy van remény a változásra…aztán egy napon rádöbbenünk…nem vagyunk egyedül…
Szözi ( az egyik magyar résztvevő)
2008. augusztusában Jordániában jártam egy képzésen, aminek a témája az emberi jogok és a vallások voltak. Nagyon sok ember jött különböző földrészekről: voltak japánok, filippínók, irániak, kanadaiak, libanoniak. Európából is többen mentünk, itthonról ketten.
Ezen a képzésen találkoztam egy nagyon klassz lánnyal, akit Ceciliának hívnak. Olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást, és nagyon sok időt töltöttünk együtt. Rögtön tudtuk, hogy szeretnénk még közösen projekteket csinálni, mivel azonos az értékrendünk és hasonló módszerekkel foglalkozunk a fiatalokkal.
2009. augusztusában meg is rendeztük a Freedom Tales című ifjúsági cserét Esztergomban, amit a magyar cserkészlányok vettek vállukra, mi láttunk vendégül itthon 42 fiatalt 6 országból.
Azon a programon a társadalmi nemekkel, a mesék társadalmi hatásáról foglalkoztunk, nagyon sokat, nagyon mélyen, és a résztvevők is úgy gondolták, érdemes folytatni ebben a témában a projektet. Két év telt el az esztergomi program óta, és hirtelen Málagában, Spanyolország déli részén találtam magamat.
Tréner voltam egy képzésen, amit Ceciliával közösen készítettünk elő az elmúlt időben. A téma hasonló volt, társadalmi nemek (gender), ebből születő konfliktusok, és azok megoldásai. Többen is voltak ott az esztergomi és a jordániai programról, illetve új emberek is csatlakoztak hozzánk. Izgalmas és érdekes beszélgetéseket folytattunk, és igazi hatással voltunk egymásra.
Bízom benne, hogy a résztvevőknek is érdekes volt, és találkoztak olyan emberekkel, mint én 2008-ban. Úgy érzem, én mindent megtettem ezért: szerveztünk játékokat, beszélgetéseket, városlátogatásokat. Felvetettünk olyan témákat, amikről talán sosem beszélgettek még, megmutattuk, mennyire fontos a csoportban/családban/
Nagyon aktív 5 napot töltöttünk együtt. Biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása. Szükségünk van rá. Talán azért, hogy férfiak is bátran vehessenek rózsaszín, virágmintás fürdőlepedőt, ami nőknek készül, hiszen az sokkal-sokkal puhább. Talán másért. Mindenkinek más a motivációja.
Nekem az egyik az, hogy tudom, az ilyen programokon tágul az ember látóköre, és közelebb kerül magához, másokhoz. Talán közhely, de én hiszek abban, hogy magam változtatom a világot olyanná, amilyennek én szeretném látni.
Cserkészlánynak lenni ezért is jó: itt lehetőségem van rá.
Zsófi ( az egyik szervező és képző)
További beszámolókat olvashattok erről és más nyári programokról is a 4évszakban!